De ezeken a nagy izomcsoportokon kívül is számtalan kisebb izom dolgozik a felhúzás folyamán. Nézz meg egy leszálkásított erőemelőt: sok sikert, hogy ilyen vastag és erős hasizmokat felülésekkel vagy hasprésekkel dolgozz ki. A felhúzás és a guggolás során a hasizmoknak hihetetlen erővel kell stabilizálniuk, helyes pozícióban tartaniuk a gerincet; egy sorozat felhúzással többet érsz, mint egy fél órás has-szuperszettezéssel. Egy másik látványos eredménye egy megfelelő szintre fejlesztett felhúzás egyéni csúcsnak a már messziről félelemmel vegyes tiszteletet kiváltó csuklya: felejtsd el a vállvonogatást, építsd fel helyette a felhúzást testsúlyod két és fél-háromszorosáig, és olyan csuklyád lesz, hogy még Franco Colombo is előre köszön majd. A legimpresszívebb azonban az a széles, vastag, masszív hát, amivel a rendszeresen felhúzást végzők rendelkeznek: nem véletlen, hogy a súlyemelők háta általában olyan szépen ki van dolgozva, hiszen esetükben mind a két fogásnem az elemeléssel kezdődik. Az ő esetükben minden azon áll vagy bukik, hogy elég gyorsan el tudják-e választani a súlyt a padlótól, ebben pedig kulcsszerepe van a hát izmainak.

A nagy súly és a gyakorlat koncentrikus szakasszal kezdődő jellege miatt kemény kiképzésben részesül a központi idegrendszer is. Míg kezdők két-három alkalommal is képesek felhúzni hetente, egy középhaladó vagy haladó sportoló általában sokkal ritkábban tudja ezt megtenni (hacsak nem áldotta meg a sors és szülei gyors regenerációs képességekkel). Mire eljutunk egy, a testsúlyunk kétszeresét megmozgató felhúzásig, általában heti egy alkalommal vagyunk képesek végezni a gyakorlatot, ha teljesen regenerálódni szeretnénk. Haladók és profik esetében előfordul, hogy mindössze havi egy-két alkalommal (esetleg még ritkábban) húznak fel.

Mivel a számos résztvevő izomnak köszönhetően nagy súlyok mozgathatóak meg, így a sérülés veszélye is fokozott a végrehajtás során. A technika elsajátításáig érdemes könnyebb terheléssel, gyakrabban végezni a gyakorlatot.

Felhúzni számos stílusban és eszközzel lehet. Az egyik leggyengébb láncszem a gyakorlat során általában a fogáserősség: a nagy súly miatt hagyományos fogás esetén a rúd szépen lassan általában csúszik ki a kézből. Ezen némiképp segít a krétázás, de edzés során a sportolók gyakran egyéb eszközökhöz és módszerekhez is folyamodnak. Gyakori a gurtni használata, ahol a fogást egy, a csuklóra és a rúdra tekert heveder segíti. A hagyományos fogás (mindkét tenyér lefelé néz) helyett alkalmaznak vegyes fogást is: az egyik tenyér felfelé, a másik lefelé néz, így sokkal biztosabban tartható a rúd.

Hagyományos felhúzás

A klasszikus verzió, az alapállás vállszélességnél valamivel keskenyebb, a lábfej pedig előre, vagy enyhén kifelé mutat. A rúd a lábfej közepe felett helyezkedik el, közel a lábszárhoz. A rudat a lábaknál kijjebb hagyományos vagy vegyes fogással megragadjuk, a csípőt leengedjük, a fej előre néz, a vállak a rúd felett vannak, a mellet pedig kiemeljük, a hát végig egyenes legyen (a gerinc természetes ívét tartsuk). A lábakat használva indítjuk a húzást, majd a hát is függőleges helyzetbe kerül, mindez egy folyamatos, megszakítások és a rúd rángatása nélküli mozdulat keretében. A gyakorlat során végig igyekezzünk a farizmot, a lábakat és a hátat is egyszerre használva húzni a súlyt, a súlypontot pedig tartsuk a sarkakon. Ha a térdek kiegyenesedtek, a felsőtest pedig függőleges, akkor ugyanazon a pályán visszaengedjük a súlyt. A túlzott hátradőlés a végpontnál kerülendő. Kezdők esetében gyakori, hogy szinte guggolva indítják a gyakorlatot, ez hiba, a csípő ne legyen ilyen alacsonyan.

Fontos, hogy a rúd végig a lábakon mozog felfelé - a maximum távolság a lábak és a rúd között maximum néhány milliméter legyen. Hosszú zokni vagy hosszúnadrág ajánlott a horzsolások elkerülése érdekében, nem szép látvány a véres rúd.

Több ismétlés esetén a súlyt leengedve várjunk egy-két másodpercet, ne pattintsuk a súlyt a padlón.

Szumó felhúzás

Találó neve alapján nem nehéz kitalálni, hogyan kell végezni ezt a gyakorlatot. Az alapállás jóval szélesebb, a szumóbirkózókéra emlékeztető terpesz, a karok pedig a lábak között húzzák felfelé a súlyt. Ez a verzió a hangsúlyt inkább a lábakra és a csípőre helyezi a hát helyett.

Trapbar felhúzás

Egy speciális rúd (trapbar) szükségeltetik hozzá. Ennek közepébe áll bele a sportoló, a kezek pedig semleges fogással ragadják meg a rudat. Ez a verzió kevésbé terheli a hátat, valamint nagyobb súlyokkal vagyunk képesek dolgozni, mivel a rúd közelebb van testünk tömegközéppontjához.

Egyéb variációk

Számtalan egyéb verzió létezik, végezhetjük a gyakorlatot részleges mozgástartományban, állványről vagy tőkéről húzás formájában. A merevlábas felhúzás pedig a gyakorlatot felülről indítja, valamint általában nem engedi le a padlóig a súlyt, így a feszítési reflexet is ki tudjuk használni.