A súlyöv, az a csodálatos súlyöv... ölümposzi istenek találmánya, görög istenek szárnysegédje. 

A gyönyörűen szegecselt ujjnyi vastag bőr, elöl a félelmetesen csillogó lánccal... ahogy méltóságteljesen bevonulsz kezedben a súlyövvel a terembe, mindenki elhalkul, megáll a zene, a levegő - csak néznek. Azt hiszik, ez is valami olyan "gyúrósöv", amit valójában - egy arányosan felépített-edzett testtel és kellően erős hasizomzattal szinte szükségtelen lenne felölteni.

A súlyövet pedig jelentőségteljesen ledobod a földre, hadd csörömpöljön a lánc. Nem értik, mi ez a furcsaság. Szemükben egyre nagyobb tisztelettel méregetnek, bár pár perce még emberszámba se vettek, hiszen nem az a turmixon felhizlalt, szoláriumos arc vagy, flipflopot se hordasz, fel se tűnnél elsőre.

De most már sunyin, de érdeklődve néznek... mire készülsz. Kezedben az övvel délcegen odavonulsz a tolódzkodóállványhoz; fejcsóválva, ciccegve eltávolítasz mindenféle liftezésre alkalmas, nevetséges térdelő-álló segédletet. Mi ez, valami spanyol inkvizítor ördögi találmánya, valami vasszűz? Drága lett volna két rudat, némi derékszögű támogatással felfúrni a falra? Bizonyára helyhiány van a proteinshake-es reklámposzterek meg a lapostévék miatt, meg hát azt bárki legyárthatja egy hegesztővel. Ejnye.

A térdelőliftet eltávolítottuk. Térdelve tolódzkodni, milyen már! Szinte már-már úgy repülnek fel ezek a srácok, ahogy szorgalmasan tologatják nyamvadt testüket... mindegy, letérdelsz. Az övet gondosan a far- és az alsó hátizmok közötti kőkemény kis völgybe helyezed, majd a láncot hozzáértő arccal fűzöd át a tárcsákon. 10 kiló, 15 kiló. Karabiner csattan, láncot marokra fogod, tárcsákat emeled, borzasztóan szálkás alkarodon kirajzolódik minden ér. Lassan, egyenes háttal felállsz.

Első lépcsőfok, második lépcsőfok - lassan felérkezel az elérhetetlennek hitt magasságba, a tárcsák lassan himbálóznak lábaid között. A hitetlenkedő arcok nem hiszik - ez erre képes? Tuti nem. Márpedig de. Fejedet alázattal lefelé szegezed, farodat kitolod, majd megcsinálod egyszer, kétszer, ötször.

És megcsinálod itt, megcsinálod 20-30-40 kilóval, kézisúlyokkal is (ha lusta voltál az övet magaddal cipelni) - megcsinálod a húzódzkodórúdnál is, ha éppen nem a kábeleket rángatja valami strandpapucsos arc. Furán néznek: hát neki könnyű, próbálnál meg 90 kilósan húzódzkodni! Hát éppen azt csinálom, kisbarátom. Ja, tényleg. Mindegy, te tudod. Nekem az orvosom megtiltotta, a váll- és könyökizületeid nem fogják megköszönni, elkopnak a csigolyáid, én ötvenkilóssal húzódzkodtam a sérülésemig.

Pedig meg fogják köszönni. És folytatod 15 kilóval, 20 kilóval. Élvezed, hogy gecire erős és szép vagy.

A súllyal végzett tolódzkodás és a húzódzkodás a felsőtest legcsodálatosabb gyakorlatai. Természetesen csakis a felhúzás után :) Aki súllyal tolódzkodik, az nem vágyik talán többet semmiféle fekvenyomópadra.

Minek.  Fekve nem edzeni kell.