Megjegyzés: Zsolt meghívására (köszönjük!) csatlakoztunk mi is a szinkronblog-projekthez: egyszerre teszünk közzé bejegyzéséket egy témában a Confidence and Power bloggal, Darkyval, a GPP training bloggal és Astartes-szel. Az aktuális téma a pihenés.

Repjegy - pipa. Fürdőruha - pipa. Naptej - pipa. Fogkefe - pipa. Indulhat a kéthetes, jól megérdemelt pihenés valami távoli szigeten, ahol remélhetőleg senki sem hallott még Magyarországról, egész évben divat a fűszoknya, a metroszexuális hajlamú fiatalokat pedig cápaeledelként hasznosítják újra. De mi lesz az edzéssel?

Több opció is van. A legegyszerűbb és legelegánsabb azt mondani, hogy a picsába is, egész évben emeltem, nem hagytam ki egy edzést sem, szedem a vitaminokat ahogy anyukám tanácsolta, szóval beteg sem voltam - ez a két hét a dőzsölés jegyében fog telni, a max mozgás annyi lesz, amíg lesétálok a szálloda bárjába. Ezt hívják dekondícionálásnak - vagy nem edzünk, vagy csak valami tingli-tangli jellegű edzést abszolválunk. Nyilván mindenki emlékszik még edzéselméleti kalandozásaink alapozó fejezetére, és tudja, hogy a fittség jóval lassabban "illan el", mint a szervezetben felhalmozódó fáradtság, így akár az is előfordulhat, hogy egy-két hetet kihagyva és az edzőterembe visszatérve egyéni csúcsot emelünk - kondíciónk megmaradt, az előtte akár hónapokig akkumulálódó fáradtság viszont a pihenésnek hála tovatűnt, és kijött a csúcsforma. Ez persze sokban függ az előző hónapokban végzett munkától - akinél rendszeres az edzésnapok elhagyása, vagy a minőségi kompromisszum az edzésmunka terén, az erre a hatásra azért ne nagyon számítson.

Aki azonban Patrikhoz és hozzám hasonlóan az edzés terén obszesszív-kompulzív típus, az már a nyaralás és pihenés gondolatára is sírva-verejtékezve ébred fel álmából. Két hétig semmi edzés? De hát én nem bírok ki egy egész hetet felhúzás nélkül!

Megoldás lehet, ha helyben keresünk valami konditermet, azonban az ismeretlen terep számos buktatóval járhat. Felszerelés terén is sok helyen vannak hiányosságok (jártam én már olyan teremben, ahol még rendes olimpiai rúd sem volt), a helyi szokásokról meg nem is beszélve - megdöbbenve tapasztalhatjuk például, hogy a terem szabályzata szerint tilos felhúzni, mert attól túl szépek és erősek leszünk, elijesztve a terem számára biztos bevétellel kecsegtető, fillért nem érő személyi edzés-órákat és étkezési tanácsadók szolgáltatásait vásárló lúzereket (true story). Az egy- vagy néhány alkalmas belépők ára egyébként is általában meglehetősen magas - megér ez ennyit? Egy kimerítő felhúzás-session persze minden pénzt megér, de én mondjuk azért háromszor meggondolom mindig, amikor valamire pénzt adok ki, és utána is általában egy halálfej-vicsor kíséretében szoktam odanyújtani a kért összeget.

Nincs minden veszve, hiszen számos olyan technika és terület van, amin eszközök nélkül, vagy minimális felszereléssel is dolgozhatunk. Az erő-állóképesség-mobilitás szentháromságból az utóbbi kettő amúgyis általában elmarad vagy kevesebb figyelmet kap; egy nyaralás vagy egy hetes pihenés kiváló alkalom arra, hogy akár napi több alkalommal nyújtsunk, vagy SMR hengerrel dolgozzunk. Futáshoz is elegendő egy pár cipő (tengerparton még ez is opcionális), de vízközelben az úszás is nagyszerű eszköz az állóképesség fejlesztésére. Kerékpárt is sok helyen lehet kölcsönözni, bár külföldön a helyi viszonyok ismerete nélkül nem mindenhol ajánlott ez az opció.

Sokaknál elsődleges erőfejlesztési program a saját testsúlyos edzés, mint például a mostanában már zavaróan divatos fegyencedzés. Ezeknek a klasszikus gyakorlatoknak egyébként is helye van minden edzéstervben, de súlyok hiányában szinte az egyetlen alternatívát nyújtják az erő szintentartására vagy fejlesztésére. Megfelelő nehezítéssel (hátizsákba extra súly, a pozíció és az erőkar változtatása, stb) a legtöbb súlyokkal végzett gyakorlat kiváltható. Kiváló saját testsúlyos gyakorlat a fekvőtámasz, az egylábas guggolás, de szinte mindenhol találhatunk megfelelő helyet  (korlát, kiszögellés egy falon, játszótéri mászóka, stb) tolódzkodáshoz és húzódzkodáshoz is - ezekkel pedig azért elég szépen ki lehet húzni néhány hetet; könnyen megeshet, hogy még fejlődni is fogunk a megváltozott edzésinger következtében. Számos helyen vehetünk egyébként ajtókeretbe rögzíthető húzódzkodó rudat, amivel a hátedzéseket akár ki is pipálhatjuk.

Én speciel nem vagyok TRX-párti, de aki ezzel dolgozik rendszeresen, annak nincs is szüksége másra, hogy formában maradjon. Aki viszont másfajta edzéshez van szokva, annak nem ajánlanám, hogy csak egy nyaralás kedvéért TRX-et vegyen - a hagyományos saját testsúllyal végzett gyakorlatok jobbak is, még a TRX-nél is kevesebb helyet foglalnak a poggyászban, meg ingyen is vannak.

A végére hagytam azt a lehetőséget, ami általában a leginkább kiábrándító - a szállodai konditermek világa. Ez sok esetben kimerül egy szobabicikliben, meg néhány gyanús színű és formájú kézisúlyzóban. Itt is van persze lehetőség érdemi edzések kivitelezésére: a robbanékonyság fejlesztése (dinamikus, explozív emelések kisebb súlyokkal), magasabb ismétlésszám vagy speciális variációk (például unilaterális gyakorlatok) formájában. Ezzel együtt is én személy szerint ezt utálom a legjobban - általában csak ideges leszek a gyenge minőségű és hiányos felszerelést látva.

Ne feledjük: ha egész évben rendesen dolgoztunk, akkor egy-egy néhány hetes pihenés nem fogja visszavetni fejlődésünket. Kihasználhatjuk ezt az időt arra, hogy valami mást próbáljunk ki, vagy olyan területen dolgozzunk, amire egyébként nem fordítottunk előtte elég figyelmet - a lényeg, hogy visszatérve ismét újult erővel, kipihenve vethessük bele magunkat az emelés lélekemelő filozófiájának tanulmányozásába!